A szervohajtások a modern mozgásvezérlés fontos elemei, és széles körben használják az automatizálási berendezésekben, például ipari robotokban és CNC megmunkáló központokban. Különösen az AC állandó mágneses szinkronmotorok vezérlésére használt szervohajtások váltak hazai és nemzetközi kutatási hotspotokká. Jelenleg a váltóáramú szervohajtások általában három-hurkos vezérlő algoritmust alkalmaznak, amely az áram, a sebesség és a pozíció vektorvezérlésén alapul. A sebességhurok megfelelő kialakítása ebben az algoritmusban döntő szerepet játszik a teljes szervovezérlő rendszer teljesítményében, különösen a fordulatszám-szabályozás tekintetében.
A szervohajtás fordulatszámhurkában a motorrotor fordulatszámának valós idejű-mérés pontossága kritikus fontosságú a fordulatszám-szabályozó hurok dinamikus és statikus jellemzőinek javításához. A mérési pontosság és a rendszer költségének egyensúlyba hozására általában inkrementális fotoelektromos jeladókat használnak sebességérzékelőként, és a megfelelő általánosan használt sebességmérési módszer az M/T módszer. Bár az M/T módszer bizonyos szintű mérési pontosságot és széles mérési tartományt kínál, vannak benne rejlő hátrányai, amelyek főként a következőket foglalják magukban: 1) a sebességmérési cikluson belül legalább egy teljes enkóderimpulzust észlelni kell, ami korlátozza a legalacsonyabb mérhető sebességet; 2) nehéz szigorúan szinkronizálni a sebességméréshez használt két vezérlőrendszer időzítőjét, ami lehetetlenné teszi a mérési pontosság garantálását nagy sebességváltozások esetén. Ezért az ezt a sebességmérési módszert használó hagyományos sebességhurok-konstrukciók nehezen javítják a szervohajtás sebességkövetési és vezérlési teljesítményét.
